Agricola társasjáték

Az első Rosenberg társasjátékom volt 2013-ban. Látva a complexity rating-jét, úgy gondoltam, hogy majd később fogom megvenni, amikor már nagyobb rutinom lesz. Közben viszont ráleltem a szabályra az interneten, és az elolvasása után örömmel nyugtáztam, hogy van benne családi változat is, ami mellőzi a kártyákat. Még így is nagyon élveztem a játékot, bár az etetés sokszor megkeserítette az életemet, és a játék végi pontozáskor voltak meglepetések. De pár játék után belejöttem, majd a kártyákat is beleraktam. 1-2 játékot végigszenvedtem a kártyák és a szabály bogarászásával, de utána már csak így voltam hajlandó játszani a játékot. A mesterség kártyákból nagyon jó kombinációkat lehet összehozni, amivel még hatékonyabbá tehetjük a gazdaságunkat. Egy idő után sajnos megunható, mert már nagyjából minden körben tudni fogjuk, hogy milyen akcióhelyeket kell választanunk a tuti sikerhez. Ennek ellenére az Agricola szerintem egy kihagyhatatlan euro játék, ami sok jobb/kiforrottabb Rosenberg alkotásnak lett az alapja.

A talágatás részemről azért merült fel, mert eddig nem gondoltam, hogy a mérték ennyire meghatározó lehet a szeretem/nem szeretem kérdésben, kiváltképp annak meghatározásában, hogy eljárt-e valami felett az idő.
Az általad említett játékokat sajnos közelebbről nem ismerem, így további találgatásokba sem bocsátkoznék. 😊
A véleményedet természetesen tiszteletben tartom.

Hát nem gondoltam, hogy ennyire kiveri a biztosítékot a véleményem. :) Mardaenas írásának azon részével nem tudok mit kezdeni, hogy nem szereti a "szűk" szót. Oké, ezzel mit csináljak? Attól még létezik és azt hiszem, hogy pontosan érthető, hogy mit jelent. Az pedig egy hatalmas tévedés, hogy ha "jól akarsz játszani egy játékot, akkor mindegyik szűk"... ugyanmár. :D

Annak meg végképp nem látom értelmét, hogy azt találgatjátok, hogy "biztos nem is szeretem a szűk játákokat" vagy hogy "biztos azért nem tetszik, mert nem vagyok jó benne".

Én az Agricolával a 2010-es évek elején rengeteget játszottam és nagyon élveztem, nekem akkor még újdonság volt a munkáslehelyezés és az is újdonság volt, hogy egy játék nem ontja a pontokat és a lehetőségeket, mint pl egy Carcassonne. Ezzel a játékkal tanultam meg, hogy milyen az, amikor a lehetőségek igencsak korlátozottak. Idegesítő játékos voltam, mert mindig én nyertem, ezt onnan is tudom, hogy a pontozólapokat visszanézve egy partit sem találtam, amiben nem én értem volna el a max pontot.

Aztán múltak az évek és jöttek újabb, modernebb játékok és ezért érzem, hogy eljárt felette az idő. A Revised edition-t nem ismerem és sosem játszottam vele, szóval ha esetleg ti az alapján írtatok véleményt, akkor az nem releváns, mert elég sok dolog lett megváltoztatva benne, ha jól tudom többek között a kártyák egymásra relfektálása is. Persze ez az Everdell kapcsán is egy "hiba", mert tök jó, hogy nagy a játék világa, de mit kezdesz egy lappal, ami akkor fejti ki a lényegesebb hatását, ha előkerül, de a 200 darabos pakli alján van? Na az Agricolában nagy eséllyel ez a bizonyos lap bele sem kerül a partiba.

Ja, és hogy milyen "szűk" játékokat szeretek? A Calico és a Kaspó maximumon van szűkösség terén, de nekem ilyen a Homebrewers, nyilván az Everdell, a Merchants of the Dark Road, a Viticulture, az Eleven, csak hogy hirtelen a kedvenceim közül soroljak, amelyek pont azért működnek, mert hatalmas világuk van és mégis nagyon kevés a lehetőséged.

Igazából nem neked reflektáltam, hanem az előtted lévőnek. :)
Nem ördögtől valóak ezek a kifejezések, de túl sokszor használjuk, túl alaptalanul (khm... MJ befolyás). Az Agricola "szűkössége" sem csak abból ered, hogy az a játék szenya lenne, hanem abból is, hogy az már pont kifelé megy a legtöbb embernek még élvezhető és kényelmes középnehéz kategóriából. Az pedig, hogy egy játék mennyire komplex, nagyon is befolyásolja ezt az érzést, és ezt pont tapasztalatból írom, volt olyan klubtársam, aki kimaxolta a sokak szerint "szűkös" Nyugati Királyság Lovagjait, és még maradt is erőforrása. A kimaxolást értsd szó szerint, mindent megcsinált a játékban. És nem egyszer, nem kétszer. Ennyit jelent az, ha valaki elkapja egy játék logikáját, onnantól számára már nem lesz "szűk".

Ettől függetlenül tényleg vannak játékok, amelyekben nehezebbnek tűnik előrehaladni, míg másokban könnyebbnek, tehát a fogalomnak van alapja, angolban is használják, csak itthon már divat lett abból, hogy azt is "szűkösnek" ítéljük, amit egyszerűen nem játsszunk jól. Uff.

Nem kell bocsánatot kérned a véleményedért. Én sem szeretek felkapott egyszavas jelzőkkel illetni játékokat, de attól hogy mások többet mondják a kelleténél még nem feltétlenül kerülendő a használatuk.
Számomra a szűkösségnek nincs köze ahhoz, hogy mennyire vagyok jó az adott játékban és ahhoz sem, hogy az ellefeleim milyen képességűek. Továbbá egyáltalán nem gondolom azt, hogy minden játék szűk lenne ha jól akarjuk játszani, sőt... (pedig belegondoltam 😉).
Bevallom viszont, hogy jó definíció nem jut eszembe, ezért rákerestem hátha közelebb jutok. Mitadisten éppen az Agricola-t hozzák példának az első találatban. 🤔
https://www.reddit.com/r/boardgames/comments/rqy8h2/what_exactly_do_we_mean_by_tight/
Írnak érdekes dolgokat, de ez szerintem még kevés.
Folytassuk a témát valamelyik csevegő topikban.

Bírom ezeket a "szűkös" meg "adó típusú" kifejezéseket, mert ma már mindenki ezekkel dobálózik, közben meg bele sem gondolunk, hogy ha jól akarsz játszani, akkor minden játék "szűk". Lehet szabadon szállni a szélben egy Concordiában, ahol látszólag elég lazán akciózhatsz, közben meg az a játékos, aki esőember módjára végig számolja, hogy mihez mire van szüksége, és a játék végén 50 pontot ver rád, az játék közben sem halmoz, mert mindent azonnal pontokká tud varázsolni. Szóval ha egy játék "szűknek" hat, akkor lehet, hogy csak simán nem vagy benne elég jó. Bocsi.

Azért járt el felette az idő, mert nagyon szűk? Nem lehet inkább az, hogy mégsem szereted a szűkös játékokat? Melyik játéknál érzed úgy, hogy a maximumon van a szűkösség mértéke?
Csak azért kérdezem, mert én is szeretem a szűkös játékokat és éppen ezért az egyik legnagyobb kedvenc az Agricola.
Az is merész kijelentés, hogy alig lehet csinálni valamit. Az elérhető céloknak van egy jól behatárolt maximuma, azaz nem érdemes például többet termelni gabonából, mint a maximális 4 ponthoz tartozó mennyiség, a családtagok legfeljebb csak 5-en lehetnek, stb... Kártya pontok, bónusz pontok és istállók nélkül számolva 7*4+10+15=53 pont a teteje. Mi a többletpontokkal együtt azért szoktuk közelíteni ezt (mostanában 2 játékos üzemmódban), úgy hogy a játék végén mindig megállapítom: lehetett volna ezt azért jobban is csinálni. Az alig valamitől ez jelentősen messzebb van, ráadásul egyenrangú ellenfeleket feltételezve szerintem nem is lehet mindent kimaxolni. Viszont a növekedési potenciál a játék folyamán nagyon nem linerális és megértem, ha ez zavaró egyesek számára. Itt teljesen normális, ha a 2 forduló végén (7-dik kör) még szinte kilóg a fenekünk a gatyából. Jól játszva azonban az utolsó 1-2-3 körre berobban minden. Ha lenne még 1-2 kör, akkor sokkal könnyebb lenne a célokat teljesíteni és ezzel éppen a lényeg veszne el. Mondom ezt úgy, hogy legtöbbször nekem is hiányzik még egy nyersanyag, vagy még egy lépés, vagy még egy kör a katarzishoz. 🙂

Éveken át nem került elő, és a modern társasjátékdömping miatt félve emeltem le a polcról. Mindig félek, ha egy játékot imádtam, de sokáig nem játszottam vele, mert kezdetben még én sem voltam annyira tapasztalt játékos, és közben megannyi új csodát ismertem meg.

Sajnos az Agricola felett eljárt az idő. :( Emlékszem, anno szűkösnek éreztem nagyon a játékot, de akkoriban nem is igazán játszottam szűkös játékkal, így várakozással vettem elő újra, mert mára már imádom a szűkös játékokat. Na, ez mit sem változott: az Agricola nagyon nagyon SZŰK. Annyira, hogy az már fájdalmasan zavaró, konkrétan egy egész hosszadalmas játékidő alatt alig tudsz csinálni valamit. 14 kör alatt van, hogy 1 dolog végrehajtására 2-3 körig készülsz, ami 14-ből elég nagy szám. Lassan jönnek az akciólehetőségekés a kártyák bődületes mennyisége miatt az Everdell-betegség is megjelenik: több lap vonatkoztat és hivatkozik olyan lapokra, amik a 160 lapos pakliból elég kis eséllyel kerülnek bele pl egy 3 játékosnak kiosztott 21 lapba...

Jó játék volt, szép játék volt, úttörő és örökké hálás leszek annak a sok felejthetetlen élménynek, amit első munkáslehelyezős tapasztalatomnak tudhatok, de számomra ez már nem egy jó játék.

Köszi! Valóban mindig vagy nyersanyag kéne, és sokszor nem tudom letenni az állatokat, mert nincs hely. Az egyensúlyozást még gyakorolnom kell.

Neve és kinézete alapján egy digitális kiadása a kétszemélyes változatnak. Ez jobbára az alábbiakban különbözik a nagy testvérétől:

• Csak állattenyésztés van, növénytermesztés nincs;
• Munkásaid nem szaporodnak, minden körben azonos darab áll rendelkezésre, és nem kell etetni őket, ami könnyebbség;
• Nincsenek egyedi képességek kártyák hiányában;
• Két fővel játszható csak.

Az alapmechanizmus, a munkáslehelyezés azonos. A sok fenti akcióelhagyás mellett is egy gondolkodtatósabb játék marad, ahol állandóan egyensúlyoznod kell: vagy nyersanyaghiányod van, vagy felesleges túlszaporodás az állatoknál, vagy befoglalják a kulcsakció helyét, és csak mennek a pontok, a körök. Az érzés azonos: mindig azt érzed, idő és lépés szűkében vagy. Ezt nagyon jól hozza a nagyból.

Nemrégiben letöltöttem egy applikációt, ami Agricola All Creatures... néven megy. Kipróbáltam, és nem igazán tudtam összehasonlítani a valódi társasjátékkal. Kinézetre hasonló, és a tábla is hasonlít, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a játék az a játék? Kártyák azok nincsenek, csak állatokat kell rakosgatni a mezőre, meg az istállókba. Szóval érdekelne, hogy ez mennyiben fedi az igazi Agricolát? (Mármint a mechanika alapján, mert nyilván egy app sosem lesz olyan mint egy társasjáték!)

Mindig szkeptikus vagyok azokkal a játékokkal, melyekről sugallják, hogy "ezt szeretni kell" vagy "ennek ott kell lennie minden gyűjteményben". Továbbá - bár engem a játék külalakja nem érdekel különösen - viszolyogtam mindig is a Lookout kiadó és Klemens Franz németesen humorosnak vélt munkáiktól. (Német humor = oximoron). Aztán olcsón hozzájutottam a kis és a nagy Agricolához. Alacsony áraik oka (5 és 10 euró) az volt, hogy egyik japán, másik svéd nyelvű volt. Mondom, ennyi pénzt megérnek a próbák. Kipróbáltam a kicsit (Agricola - All Creatures Big and Small 2 Player). Meglepett. Jó kis szűkös játék. Ennek okán nekiültem a nagynak. Kellemesen csalódtam. Az első futtatott játék, ami tényleg jó. Nagyon jó mechanikája van, kellően szűkös ez is (ez nekem előny, szeretem, ha gondolkodtat egy játék), a játékot nem zavarja a sok erőltetett humoroskodás. Nem volt elég, hogy kiismerje a játékot az ember elsőre, ami azért már mélyebb játékot sejtet. Teljesen más stratégiák mentén is egy pont különbséggel végeztünk az első játék során már, ami jó kiegyensúlyozottságot jelent nekem. A fejlesztés és mesterség kártyák képességei között azért vannak kilengések, de állítólag ez már kisebb, mint a 2007-es verzióban volt (a mienk a 2016-os Revised kiadás, már az EIK/ABCD paklival). Szóval összességében egy okos játékot ismertem meg benne. Van még benne lehetőség, mert a csízió a kártyák fejlesztésében van, és most már értem, melyik hol tud majd segíteni. Szóval, szívesen ülök le még vele játszani. Nem tölt fel a játék, nem rak fel egy flowhullámra, nem tudok rá gémer játékként gondolni, de jó kikapcsolódást jelent, és megértem már, sokan miért szeretik. Jó agrárkattogást kívánok mindenkinek vele! 10/7.5 pont az értékelésem a BGG szerint.

Rengeteg társasjátékunk van, de nekem messze ez a kedven! Nagyon kell taktikázni, hogy mindenki egyen, minél előbb legyen állat (ami lehetőleg szaporodik is), bővíteni kell a családot amint lehet, lehetőleg még a házat is át kellene építeni, de az egész farmot be is kellene építeni. Imádom, hogy ennyi tényezőre kell figyelni, szerintem nagyon izgalmas. Legalább a következő öt lépésnek meg kell lenni fejben, viszont az ellenfél ezt 2 másodperc alatt felülírja és jöhet az újratervezés :)

Nekem is tetszett a játék, de pár kör után feladtam. Folyamatosan kell a kaját termelni, ami így elviszi a sok fejlesztési ötletet és már hopp vége is a játéknak, de még annyi mindent terveztem.... Szóval ez a kajapara negyon elveszi a játék élvezetét, nem lehet kibontakozni a játékban.

Tetszik, mert nagyon változatos a sokféle kártya miatt, de nem a kedvencem, mert frusztrál, hogy annyi mindent csinálnék még, de nem lehet. Nagyon nehéz jó sorrendben választani az akciók közül, illetve az ellenfelek nagyon tudnak hátráltatni, ha lecsapnak a nekem legelőnyösebb akciókra.