Arboretum társasjáték

Szerintem sem a saját sem az ellenfél dobópaklijába nem túl elegáns belenézni, de kezdetben azért nálunk is előfordult. Az utóbbi időben már nem emlékszem ilyenre, de mi általában eléggé lefogyasztjuk a paklikat, így nincs is túl sok dolog, amit vissza lehetne nézni. 😊

A saját dobópaklit át lehet nézni, vagy mindenkinek legyen memóriája 😁 ? Az ellenfél paklijánál tiszta sor, hogy a felsőt látod csak, de mi a helyzet a sajáttal?

Ha kialakul egy több lapból álló dobópaklid, át lehet pörgetni lap felhúzása előtt? Mi úgy játszottuk, hogy nem, de a dobozban lévő szabálykönyben nem találtam erre rendelkezést. Hogyan játszátok?

Szintén szép találat és gyors válasz, köszönet érte. Ezek szerint jól gondoltam, hogy javított kiadás csak pont a nyomtatott verzió az.😜

Nem gondoltam arra (tapasztalásom meg az eddigi egy játék után nem igen volt), hogy a körsorrendi helyezés ennyire számít, hiszen nem csak a pakliból húzunk, hanem a dobópakliból is és így teljesen random, hogy mikor húzodik fel a pakliból az utolsó lap, és ezáltal mikor és kinél fejeződik be a játék. Azonban ahogy látom a szerző így látja jobbnak a játékot a sok visszajelzés alapján, úgyhogy megfogadom én is a módosítását, és mégis maradok a nyomtatott szabálynál.🙃

Szép találat, én sem tudtam, hogy volt ilyen, de hivatalos szabálymódosítás az oka. Úgy néz ki, hogy ha kedvezel a kezdőnek, kissé hátrányba kerülnek a sorban kövekezők.

Észrevettem egy fura dolgot a játelékszabállyal kapcsolatban. Az első játék előtt párhuzamosan, egyszerre olvastuk a szabálykönyvet az egyik játékostársammal együtt. Amíg én a dobozban lévő, nyomtatott füzetet lapozgattam, addig ő az erről az oldalról letöltött digitális verziót olvasta. A két szabályleírás között pedig egy jelentős eltérés van.

A nyomtatott verzió nem említi, de a digitális változat szerint a játék kezdetén, amikor kiosztjuk a kezdőlapokat, akkor a kezdő játékos kivételével minden játékos elé lehelyezünk egy felfordított lapot, ami a dobópaklija első lapja lesz.

Azt gondoltam, hogy félrefordítás állhat a probléma mögött, ezért felmentem a BGG-re ahonnan letöltöttem az angol nyelvű eredeti szabálykönyvet, de az is ugyanazt tartalmazta, és ugyanúgy nézett ki mint a nyomtatott verzió.

Egyébként az ide feltöltött szabálykönyv máshogy is néz ki mint, a dobozban lévő füzet. Javított kiadás lehet, vagy második kiadás?

Szerinten logikusan végig gondolva, úgy igazságos a játék, ha már a kezdő játékos is tud válogatni a nyílt lapok közül, tehát ha a többiek előtt már van egy dobópakli. Ezért én ezt a verzióját fogom alkalmazni a szabálynak.

Ez a játék a videón sokkal izgalmasabbnak tűnt mint játszva. 2 fővel én túl számolhatónak tartom, de a szerencse mégis meghatározó benne, hisz csak azon múlik hogy az ellenfeled húzzon fel egy lapot amivel tökéletesen keresztbetehet neked. 2 fővel megvan az esély arra is, hogy valaki egy színsor összes lapját megkaparintsa csak húzásokkal. Ezért én pont az Azul komplementerének tartom, az leginkább 2 fővel jó, az Arborétum pont két fővel nem az igazi. Az én ízlésemnek túl gonoszkodós.

Ezt a kártyajátékot a csajom miatt vettem meg, mert kicsit megunta az áltam kedvelt politikai,társadalmi stb. témájú játékokat, és szükség volt egy természetközeli és szép látványvilágú társasra. A szabályok egyszerűek és követhetőek, folyamatosan figyelni kell a partnerre (jobban mint például az Azul-ban), mert a pontjaid száma nem csak a saját döntéseidtől függnek, hanem a másikétól is. Ebben a játékban nincs ponteső, simán lehet nullát is összehozni, ami hosszabb távon el veheti a kedvet tőle. Mi csak ketten toltuk, hárman vagy négyen még izgalmasabb lehet.

Zseniális taktikai játék mindössze egy pakli kártyával. 3 féle kártyára van szükségünk: amiből építkezünk, amivel jogosultságot szerzünk és amivel akadályozzuk az ellenfele(ke)t ezekben. Viszont csak 7-et tarthatunk kézben, ami borzasztóan kevés mindenhez. Gyönyörű kivitelezés, nagyfokú döntési szabadság, állandó számolás és újratervezés, erős konfrontáció, csipetnyi szerencse.

Nagyon szép és agyalós, de ennek ellenére egyszerű szabályú kártyajáték.

A 3 mondatnyi szabály mellé rengeteg taktikai és elég sok stratégiai döntés tartozik, ettől emelkedik ki ez a játék a tömegből, a körítés meg csak hab a tortán.

Ez volt az a játék, amit első körben utáltam, de mondom játsszunk le még egyet, ne menjen kárba a pontozólap (2-en játszottuk). A második után azt mondtam, hogy na ezzel nem akarok soha többet játszani.

Nekem nem túl logikus az össze vissza kanyarogva és fordítva is építhetem az útvonalat dolog. A játék végén nagy a csalódás amikor nem tudod lepontozni a nagy útvonaladat, amit sokáig építettél. Barátnmnk ennek ellenére tetszett, szóval nem azt mondom, hogy ez egy rossz játék.

A játék maga nagyon szép, ezt mindenképp meg kell adni neki.

Itt többen írták utazós játéknak, én viszont nem ajánlanám annak, mert elég nagy hely kell a faútvonalak kiépítéséhez.

Nekem nagy kedvencem. Kicsi, gyönyörű és elsőre nem is gondolná az ember mennyire jól lehet benne taktikázni. Ketten viszont szerintem nem jó, simán meg lehet oldani, hogy mindenki a saját fáit gyűjti, viszont 3-an, 4-en szuper. Külön öröm a nagyon egyszerű szabályok, pikk-pakk beletanul az ember, aztán jöhetnek a taktikák.

Leginkább azért lett beszerezve, mert mikor a boltban épp erre esett a tekintetem, a párom mindig nem félreérthetetlenül nézett rám. Miután megvettük, még akkor se akaróztam vele játszani. Mégis előkerült. Mennyire jó, hogy előkerült. Nem vártam egy ilyen játéktól azt, hogy ennyire okos legyen. Mindketten szeretjük a természetet, rendszeresen járunk arborétumokba is. Szóval a téma nem áll távol egyikünktől se. Eleinte nem értettem, hogy kéne letennem a lapokat, hogy jó legyen. Viszont 2-3 játék után már egyértelmű. Tetszik benne, hogy figyelnem kell a másik játékost is, hogy neki mi az ami kellene, és én azt ne dobjam el, mert akkor őt hozom előnybe. Figyelnem kell, hogy kb mennyi kör van még, hogy mit tudok letenni, mekkora ösvényt tudok építeni. Kellően szivatós, de mégis meditatív hangulatú játék. Hatással vagy a másik játékos döntéseire, ahogy ő is a tiédre. Mindig jó, ha egy ilyen játék valahogy mégis összehozza az embereket, megköveteli, hogy figyelj a másikra. Megszerettem.

Valóban nagyon szép játék, jó dísze a Kallaxnak. Azonban valóban nehézkes a pontszámítás elsőre, valamint ha nem figyel az ember, le sem pontozhatja, amit felépített. Nem egy nagy durranás, de én személy szerint kedvelem, szívesen leülök vele játszani egy kört. De ennyi elég is, egy időre.

Egy-két próbát megér, hátha így megszeretitek. ;) Bár tény, hogy ezzel a változtatással szinte ki is húzza az ember ennek a játéknak a méregfogát, és lehet, hogy valaki így már túl lityi-lötyinek találná, de ahány ház, annyi szokás. Ha pedig így sem lesz az igazi, akkor be kell látni, hogy nem minden az, aminek látszik; békés, nyugis és szemet gyönyörködtető a látvány, de a felszín alatt egy bosszantó és gonoszságokra is képes kártyajáték lappang. :D

Ez tényleg nem rossz ötlet... Lehet, hogy kipróbáluk így :) Mert igazából ez nem csak engem, hanem a társaságot is zavarja, akikkel játszunk, így azóta nem is került újra asztalra, de ez a házi szabály javaslat igazán tetszik :) Köszönöm szépen! :)