Nekojima társasjáték

A Nekojima egy nagyon könnyen tanulható társasjáték, 1 - 5 játékos részére, az átlagos játékidő rövid, csak 15 - 30 perc. A társast, a könnyebb tanulhatósága miatt, akár már 7 éves kortól ajánljuk kipróbálni. Kooperatív jellegű, a játékmenet erősen épít a kockadobás, a solitaire, a single loser game és a stacking and balancing mechanizmusokra.

A Gémklub leírása:

A póznaépítés ingatag művészete.

A Nekojima mókás ügyességi családi társasjáték. A játékosok villanypóznákat próbálnak elhelyezni úgy, hogy a vezetékek ne gabalyodjanak össze, miközben még a felelőtlen macskákra is vigyázniuk kell...

Képzelj el egy szigetet, ahol jóformán nem található más, csak égbe nyújtózó villanypóznák, mindent keresztül-kasul behálózó vezetékek, és rengeteg, rengeteg macska, akik ezt a hálózatrengeteget a maguk játszóterének tekintik. Valószínűleg egyébként igazuk is van, ugyanis a Nekojima japánul éppen macskaszigetet jelent.

A szigetet egy négy cikkelyre osztott, kör alakú tábla jelképezi, erre kell majd felpakolni a villanypóznákat, egy körben mindig kettőt, amelyek egy vezetékkel vannak összekötve. Ezek a póznák mind különböző méretűek lesznek, az őket összekötő vezeték pedig eltérő hosszúságú. Hogy melyik pózna mely területen kell, hogy álljon a négy közül, azt a soron lévő játékos kockadobással határozza meg.

A játékosnak boszorkányos ügyességgel kell a maga póznapárját elhelyeznie a dobott területekre, akár a többi pózna mellé, akár azok tetejére, és lehelyezés közben figyelnie kell, hogy a vezeték nem lóghat ki a szigetről, nem érhet hozzá más vezetékhez (hogy ne legyen zárlatos), vagy olyan macskához, aki épp egy másik vezetéken lóg (az áramütést elkerülendő). Hogy kerülnek macskák a vezetékekre? Nos, megesik, hogy a játékos egy csimpaszkodó kedvében lévő macskát is kap a póznái mellé. Őt rá kell lógatnia az egyik vezetékre, méghozzá úgy, hogy másikhoz ne érjen hozzá.

Könnyűnek tűnhet, egészen addig, míg az ember másodjára sorra nem kerül, és nem szembesül vele, hogy milyen aprócska ez a sziget, milyen veszélyesen hosszúak a vezetéknek és mennyire útban vannak a macskák. A keszekusza építmény így fordulóról fordulóra egyre magasabb, gubancosabb és bizonytalanabb lesz, egészen addig, míg valaki le nem dönti. A játék ekkor véget ér, és a legtöbben – akik nem borították fel az építményt – nyernek.

A macskaszigeten csak a legrátermettebb, legügyesebb, legjobban koncentráló villanyszerelők érezhetik otthon magukat. Persze az sem baj, ha az ember fokozatos gyakorlás árán válik ilyen legekké. Készen állsz a kihívásra?